Amerikai és ausztrál csillagászoké a fizikai Nobel-díj
Forrás : Világtudomány.hu
Címkék : Nobel-díj, fizikai, Perlmutter, Schmidt, Riess
Saul Perlmutter amerikai, valamint Brian P. Schmidt ausztrál és Adam G. Riess amerikai csillagászoknak ítélték oda megosztva az idei fizikai Nobel-díjat - jelentették be kedden a Svéd Királyi Tudományos Akadémián Stockholmban. A bizottság indoklása szerint a három tudós "a Világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért" érdemelte ki a díjat. Az elismeréssel összesen 10 millió svéd korona (326 millió forint) is jár, ennek felét Perlmutter, másik felét Schmidt és Riess kapja.
Amerikai és ausztrál csillagászoké a fizikai Nobel-díj

Saul Perlmutter, a kaliforniai Berkeley egyetemen, a Lawrence Berkeley National Laboratory-ban dolgozik, Brian Schmidt Weston Creek-ben, az Australian National University munkatársa, míg Adam Riess a baltimore-i Johns Hopkins University oktatója.

A bizottság indoklása szerint a három tudós "a világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért" érdemelte ki a díjat.

"A felfedezés jelentőségét 1998-ban azonnal látta mindenki, ugyanis az univerzum tágulásával kapcsolatban egy teljesen meglepő dolgot talált két független kutatócsoport. A nagyon távoli csillagok, szupernóvák robbanását megfigyelve, a felfedezők arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzum tágulása, amit már jól ismerünk körülbelül nyolcvan éve, gyorsul" - emelte ki Kiss László csillagász. Ismertetése szerint a tudósok a néhány milliárd fényévnyire lévő Ia típusú szupernóvákat figyelték meg. Ezek a szupernóvák egy alosztályát képezik; szoros kettős vagy többes rendszerekben lévő úgynevezett fehér törpék végső robbanásáról van szó.

"A szupernóvákat standard gyertyáknak szokták hívni, mert olyan robbanásokról van szó, amelyek különböző helyeken, különböző alkalmakkor bár, de azonos módon játszódnak le. Egy elfajult csillag, egy fehér törpe omlik össze, robban szét. A robbanás feltételei minden egyes alkalommal ugyanolyanok, ezért, ha látunk egy-egy ilyen robbanást, akkor össze tudjuk egymással vetni őket, és meghatározni, hogy egyik a másikhoz képest milyen messze van. Az eljárás lényege a távolságmérés, a robbanás tulajdonságaiból ugyanis meg tudjuk mondani, hogy milyen messze történt és így következtethetünk az univerzum tágulására" - magyarázta a csillagász. Mint kifejtette, mindenki azt várta, hogy ősrobbanás után a világegyetem tágulását a saját gravitáció lassítja.

"Ehhez képest a távoli szupernóvák vizsgálata arra a következtetésre juttatta a kutatókat, hogy az univerzum tágulása gyorsul. Ezt senki nem várta 1998-ban. A rákövetkező évtized azzal ment el, hogy a csillagászok próbálták megcáfolni az eredményeket, kideríteni, hogy mi volt elhibázott a mérésekben, de nagyon kis kisebbségtől eltekintve ma gyakorlatilag már mindenki elfogadja az eredményeket, a felfedezés kiállta az idő próbáját. Beigazolódott, hogy a távoli szupernóvák messzebb vannak, mint kellene, hogy legyenek. Amiből az következik, hogy az univerzum tágulása időben változik.

Valami van, ami kitölti az univerzumot, módosítja a tágulását és semmit sem tudunk róla. A felfedezés lényege, hogy nem értjük, hogy mi az az anyag, sötét energia, amely kitölti az egész világegyetemet. Ez a természet alapvető tulajdonságainak nem értésére utal. Olyan értelemben egy érdekes felfedezés, hogy nem valami konkrét elméletekből várt dolog kimutatásáról szól, hanem pontosan arról, hogy az elméleteink nem jók, mert a megfigyelések cáfolják a várakozásokat" - összegezte Kiss László.

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, mely során a csillag fényessége (néhány hónapon keresztül) egy átlagos galaxiséval vetekszik. Neve az égbolton új csillagként való feltűnéséhez kapcsolódik, régebben hívták vendégcsillagnak is. A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, mely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz. Ha a szupernóva-robbanás közeli por vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt.

Forrás: MTI

Kommentárok : 0

Még senki sem kommentálta a cikket. Legyen Ön az első!



Szóljon hozzá Ön is!
Az Ön neve :
Kérem írja be a(z) 13+11 művelet eredményét ide :
Hozzászólása :