„Bizonyos mértékig szemtelenek voltunk” – interjú Vámos Tibor akadémikussal
Forrás : Világtudomány.hu
Címkék : Vámos Tibor, akadémikus, magyar, tudománytörténet
Kik és hogyan alakították a számítástechnika „hőskorában” idehaza az informatikai kutatásokat? Miként próbálták a fejlett nyugati ipari országokat a létező szocializmus államaitól elválasztó technológiai szakadékot áthidalni a magyar szakemberek? Minderről szó esik az Utak a Széchenyi térre című interjúsorozat újabb részében. A beszélgetésekben néhány, az elmúlt évtizedekben saját tudományterületén kiemelkedő akadémikus idézi fel pályája meghatározó állomásait. A sorozat a Vámos Tibor akadémikussal készített interjúval folytatódik. Az MTA SZTAKI alapítójával folytatott beszélgetés szerkesztett változata az mta.hu-ról letölthető.
„Bizonyos mértékig szemtelenek voltunk” – interjú Vámos Tibor akadémikussal
Vámos Tibort eleinte inkább az elmélet érdekelte, de aztán gépészmérnöki diplomával a tarsolyában mégis az épülő inotai erőműnél találta magát építésvezetőként. Később, immár kutatóként a kazánszabályozás problémájától jutott el a rendszerek működésének megismeréséig és a számítógépekig. A vezetőknél a puritánságot, a szervezeteknél pedig a szabad szellemiséget becsülő akadémikust azonban nem csak a műszaki kérdések érdeklik. Manapság leginkább a megismerés és megértés tudományfilozófiai problémái foglalkoztatják. Részletek az interjúból: „A börtönben tisztek nem voltak, csak egy félig írástudatlan altiszt maradt, ezért az adminisztrációt egy nagyszerű építész fogoly végezte. Ő aztán a budapesti újjáépítésben, a hidak rendbehozatalában is nagy szerepet játszott. Később az Iparterv egyik vezetője lett. Kürti Istvánnak hívták. A KÜRT Zrt. elnök-tulajdonosának, Kürti Sándornak az édesapja. Különleges jelenség volt. Félelmetesen tudott színészkedni. Amikor fölsorakoztattak bennünket a szombathelyi börtönben egy hajnalban, ijesztően kiabált velünk. Mikor rám került a sor, hasonlóan fenyegető hangon rám szólt: »Könyvet kötni tud?« Tudtam, hogy a könyvkötés jó dolog. És tudtam egyébként valamennyire. Attól kezdve mellette voltam. A börtön könyvtárában többek között angol nyelvű világtörténetet olvasgattam.” „A(z egyetemi) felvételi úgy történt, hogy a déli oldalon, ahol a kémiaépület van, bemásztam a kertbe. Ez teljesen természetesen volt. Utána a központi épület déli bejáratához mentem, mert mellette volt egy ablak, amin át be lehetett mászni az épületbe. Ott eljutottam egészen az auláig, ahol a kvesztúra volt, az adminisztráció. A kvesztúra előtt volt egy bácsi, egy hokedliszerű asztalka és egy ív papír, amelyre felírta a jelentkezőket. Negyediknek jelentkeztem nála. Mondta, hogy terjesszem, hogy lehet jönni.” „Megdöbbentő élmény volt, amikor 1959-ben először voltam Amerikában, és találkoztam azokkal az emberekkel, akiknek a dolgait olvastam, hogy szinte velem egyidősek. A kelet-európai megszokás alapján én úgy képzeltem el, hogy ezek nagy szakállú, öreg bácsik. És kiderült, hogy majdnem az én korosztályom. Például a szakma egyik úttörője, Harold Chestnut, aki egyébként a Nemzetközi Automatizálási Szövetség alapító elnöke volt, és nagyon jó barátom lett később, nálam alig idősebb ember volt.” „A kandidátusi disszertációm a kazánszabályozásról szólt. Óriási lehetőségeim voltak. Azt hiszem, kevés embernek volt lehetősége arra, amire nekem. Egy erőműrendszeren belül éjszakákat kaptam arra, hogy én szabályozzam, én »fűtsem« azt a kazánt, amelynek a dinamikus viselkedését mértem. Ennek a témának a továbbfejlődéséből alakult a rendszerekkel kapcsolatos ismeretanyagom és tudásom, valamint az a kapcsolat, ami a számítógépekhez vezetett. Jellemző, hogy az első olyan nagy analóg számítógép, amelyik Magyarországon igazán működött, az a gazdaságos teherelosztónak a modellje volt. Azon próbálkoztunk továbblépni.” „Az a társaság, amelyhez bizonyos mértékig én is tartoztam, viszonylag hamar keményen antisztálinista lett, és a nem szovjet orientációban hitt. Nagyon remélem, hogy lesz olyan magyar történelemszemlélet, amelyik ezeket a fejlődési trendeket a saját korukhoz viszonyítva, megfelelően tudja értékelni. Rendszeresen idézem Goethét, hogy az embert csak a kortársai tudják igazán megítélni. No, ehhez tartozik az is, hogy egyfelől én politikai szerepet sose vállaltam, és nem engedtem annak a csábításnak, hogy bekerüljek a hatalomba. Másfelől azért volt politikai befolyásom. Forrás: mta.hu
Kommentárok : 0

Még senki sem kommentálta a cikket. Legyen Ön az első!



Szóljon hozzá Ön is!
Az Ön neve :
Kérem írja be a(z) 13+11 művelet eredményét ide :
Hozzászólása :