A méhek, Einstein és a pusztulás
Forrás : Világtudomány.hu
Címkék :
Egy városi legenda szerint Albert Einstein azt mondta: ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség csak négy évvel éli túl. A kijelentésnek hiteles források között nem lehetett nyomát találni, az viszont tény, hogy egyre aggasztóbb a méhek megmagyarázhatatlan pusztulása. Európában Magyarországon a második legnagyobb a méhállomány sűrűsége, de a hasznos rovarok száma az elmúlt években nálunk is csökkenni kezdett.
A méhek, Einstein és a pusztulás

A tudósok csak találgatnak, de az biztos: a méhek ellenálló képességének gyengülése az egész ökoszisztéma problémáit tükrözi.

– Ahogyan a kanárik a bányában hamarabb észlelték a sújtólég megjelenését, mint az ember, úgy a méhek pusztulása is előrejelzi a természeti körforgásban okozott károk következményeit – mondta az mta.hu-nak Békési László, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet Méhtenyésztési és Méhbiológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa. A szakember szerint az egyre nagyobb méhpusztulás legfőbb oka az, hogy a rovarok ellenálló képessége lecsökkent a különböző betegségekkel szemben.

– Jóval nehezebb megállapítani, hogy mi állhat a gyengülés hátterében, hiszen ezek az állatok legalább százmillió éve sikeresen vészelték át a különböző természeti változásokat – hangsúlyozta a kutató. Könnyen lehet, hogy a méhek azért váltak kiszolgáltatottabbá a betegségeknek, mert az emberi felhasználásuknak köszönhetően ma már soha nem látott mennyiségben találhatók meg a Földön, számuk azért is lényeges, mert a beporzásban bolygónk nagy részén átvették a többi rovarfaj szerepét. - A városban is könnyebben terjednek a járványok, nincs ez máshogy a felduzzasztott méhpopuláció esetén sem - tette hozzá Békési László. Az Egyesült Államokban tenyésztett rovarcsaládok esetén a genetikai állomány gyengülése is felmerülhet, ugyanis viszonylag kevés tenyésztő lát el hatalmas területeket, Magyarországon azonban még nem mutatható ki a populáció belterjessé válása.

Békési László szerint sokkal inkább a növénytakaró megváltozása és a gyomirtók használata az, amely gyengítheti a rovarokat. - A méhek egyedüli fehérjeforrása a virágpor, ennek változatossága azonban a mezőgazdasági monokultúrák kialakulásával párhuzamosan csökken. Ebből a szempontból a parlagfű kaszálása is súlyosbítja a helyzetet, mert az allergiát okozó gyomnövénnyel együtt számos más fajt is kiirtanak a tarlókon az emberek - hangsúlyozta Békési László. A szakember elmondta, hogy a jelenség ellensúlyozására a méheknek is készítenek táplálék-kiegészítőket, de a magyarországi szakemberek csak most ismerkednek ezekkel. - A kiegészítők összetétele egyelőre kérdéses, és óvatosságra ad okot:  nem biztos, hogy a méh táplálékéban helye van például a tejpornak vagy a tojáspornak - tette hozzá.

A méhek genomjából az is kiderül, hogy a többi rovarhoz képest kevesebb, a méregtelenítő folyamatokhoz kapcsolható génnel rendelkeznek. A különböző vegyszerek emiatt könnyebben beépülhetnek a méhek finom idegrendszerébe, és hozzájárulhatnak a rovarok tájékozódó képességének összezavarodásához, a kaptárelhagyás jelenségéhez.

A méhcsaládok pusztulása nem hirtelen, egyik hétről a másikra történik. A dolgozó méhek nyáron csupán pár hétig élnek, ezért az élettartamukban történő apró változások is az utánpótlás összeomlását okozhatják. Egy évtizede figyelték meg először, hogy a méhek egyre nagyobb része nem tér vissza a kaptárhoz, mert nem talál vissza, illetve idő előtt elpusztul. Egy kritikus vezsteség felett a család már nem képes tovább fenntartani magát.

Az ezredforduló óta a világ egyre nagyobb részén halnak el a méhcsaládok, elsősorban az északi félteke államaiban: a helyzet az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Svájcban, Svédországban, Ausztriában és Japánban a legsúlyosabb. Elke Genersch, a német Hohen Neuendorf-i  Méhkutató Intézet szakemberének a témával foglalkozó legutóbbi tanulmánya a világsajtót is bejárta, az írásból azonban az derül ki, hogy továbbra sem sikerült megtalálni a méhpusztuláshoz vezető legfőbb okot. A német kutató szerint számos jelenség együttes hatása vezet a méhek számának csökkenéséhez. Ezek közül az egyik legjelentősebb a méheket támadó, valamint a rovarok betegségeit terjesztő és felerősítő parazita, a Varroa destructor nevű atkaféle, amely a keleti méhfajtáról terjedt át az európaiakra. Egy már tíz éve ismert gombaféle, a nozéma is nehezíti a méhek életét.

- Sajnos a méhek által elkapható betegségek száma is növekszik, és valószínűleg az atkával is kénytelenek leszünk együtt élni. A nozéma gombával kapcsolatban lehetnek még reményeink: jelenleg Spanyolországban vizsgálnak fertőzött magyarországi mintákat – fejtette ki Békési László, aki több mezőgazdasági kérdésben dolgozott együtt szakértőként az MTA Növényvédelmi és az Állatorvos-tudományi Kutatóintézetével.

A szakember szerint nehéz pontos számokat meghatározni ezen a területen, de Magyarországon a becslések szerint az utóbbi években megduplázódott a méhveszteségek aránya. Az évi megszokott 10 százalékról 20 százalékra nőtt az elhalt családok száma, ami világviszonylatban még nem jelentős, de arra figyelmeztet, hogy a veszély a Kárpát-medencét sem kerüli el. (mta.hu)

Kommentárok : 3
írta : 2017. augusztus. 05, szombat - 20:09

papajoe írta : 2010. május. 27, csütörtök - 04:45
Most akkor mondta Einstein, vagy nem mondta?

pálmaiferenc írta : 2010. május. 25, kedd - 08:40
Einsteinnek igaza van, vagy lesz...
Már az emberiség körében is elindultak a degenerációs folyamatok. Erre a globalizáció is sokban rásegít. A kórképek okozati összefüggéseit az emberiség sokszor tévesen látja, lásd parlagfű.
És még sok minden más!!! De szerencsére a természet tudja, sokszor a megoldást is...


Szóljon hozzá Ön is!
Az Ön neve :
Kérem írja be a(z) 9+13 művelet eredményét ide :
Hozzászólása :