Ez utóbbi hasonló azokhoz a láncokhoz, amelyeket a Rembrandt-képeken a malomgalléros urak viselnek, többszörösen a nyakuk köré tekerve. Így szemléltethették gazdagságukat, és ha hordták az értéket, nem kellett attól tartaniuk, hogy az otthoni rejtekhelyről valaki ellopja.

A több mint háromnegyed századdal ezelőtt megtalált kassai lelet kalandos utat járt meg: tárolták a pozsonyi Központi Kincstárban, majd a Szlovák Helytörténeti Múzeumban, ahol a darabokat immár szakértők tisztították meg. Ott is maradt 1940-ig, amikor átszállították Prágába, és az ottani Nemzeti Múzeumban a muzeológusok részletesen elemezték, feldolgozták az anyagot. A második világháború alatt elrejtették a kassai kincseket, amelyekre a nácik legnagyobb műkincsgyűjtője, a háborús bűnös Göring is fente a fogát. A kassai aranykincs sértetlenül átvészelte világháborút, bár a múzeum épületét bombatalálat érte. Prágából a háború után visszaszállították Kassára, ahol 1969-ben páncéltermet építettek bemutatására. Ott nyílt meg 1970-ben a nagyközönség számára a „Kassai aranyéremkincs”- kiállítás. 

A Kelet-szlovákiai Múzeum rekonstrukciója évek óta tart, a kassai kincseket így vendégkiállításokon „népszerűsítik”. A pozsonyi és a prágai bemutató után Budapesten is megcsodálhatjuk őket. A kutatók máig találgatják, hogy ki és miért rejthette el a hatalmas értéket képviselő kincset. Eredeti tulajdonosa feltehetően a Habsburg pénzügyi igazgatás magas rangú tisztviselője lehetett. Valószínűleg a Thököly-felkelés idején dugta el – tartva attól, hogy a várost elfoglaló kurucok elrabolnák. A pénzügyi tisztviselőnek egy - másfél évi keresménye lehetett ez az összeg, de egy jobbágynak akár száz évet is kellett volna dolgozni érte.  A 2920 aranypénz  84 százalékát magyar, erdélyi és németalföldi pénzek teszik ki; találhatók közöttük cseh, sziléziai, lengyel, német, dán, svéd, itáliai, osztrák, salzburgi, spanyol veretek is, sőt, akad egy antik trákiai pénz hamisítványa is!

A legkorábbi aranyforintokat Luxemburgi Zsigmond magyar király korában verték (1402–1404), a legfiatalabbak az I. Lipót-féle körmöcbányai dukátok (1679). A legrégebbi és a legfiatalabb pénzek kibocsátása között tehát vélhetően 277 év telt el. A kincsek legértékesebb darabja I. Ferdinánd 1541-ben készült aranyérme.

A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban február 1. és március 20. között a páncélteremben tekinthető meg, ahol egyébként a koronázási palástot őrzik. (Utóbbi egyébként átmenetileg nem látható.)

Forrás: infovilág